A gyülekezet története
Századunk elején Szarvasról - főként iparos evangélikus családok telepedtek le Mezőtúron. A Magyar Államvasutak, a Posta és más közhivatalok alkalmazottai között is több evangélikus család talált itt munkahelyet. A közigazgatásilag Mezőtúrhoz tartozó "Túl a Körösön" határrészen szintén szarvasi származású evangélikusok laktak, gazdálkodtak. A Trianoni események után még Erdélyből is kerültek ide evangélikus családok.
Ismert adatok szerint a városban 1924-ben 337 fő , a külterületen 156 fő, a
"túlakörösi" tanyákon 496 fő volt az evangélikusok száma. Kovács
Andor, orosházai esperes minden segítséget megadott az itt élők önálló
gyülekezetté alakulásához. 1924. november 16-án már szolgálatba állt Wikkert
Lajos lelkész.
Az új gyülekezetben hamarosan megalakul a presbitérium. Zsilinszky Mihály
bánrévei földbirtokos személyében felügyelőt, Mohar József ny. tanítóképző -
igazgató személyében másodfelügyelőt, Kosnár Lajos állami iskolai tanító
személyében kántort választottak.
Felvetődött a templomépítés gondolta is már az első közgyűlésen. Blaskovitsné Weil Karola templom teleknek felajánlotta kertjét, majd a város a "Kállai és Fürdő utca sarkán" lévő telket kínálta fel, amit el is fogadtak. Az események peregtek, 1926. április 18-án Kovács Lajos építész leadta templom végső tervét, az építés megindult, 1926. december 19-én már felavatta az új templomot Főtisztelendő Raffay Sándor püspök.
A templommal egyszerre épült meg a három szobás lelkészlakás, majd a
lelkészi iroda. Később a Gyülekezeti Terem és a melléképületek. A szervező
lelkész - Wikkert-Virányi Lajos- 1934-ben Szentesre került, helyére Botyánszky
János lelkészt választotta meg a gyülekezet, aki húsz éven át végzett hűséges
szolgálatával gondozta a mezőtúri evangélikusokat.Ő volt az, aki 1944. június
16-án megszólaltatta az evangélikus templom harangját, a mezőtúri deportált
zsidók téglagyári gettóból a vasútállomásra történő szomorú menetele alatt. Ő
volt 1944-ben a református gyülekezet pásztora és a katolikus hívek gondozója.
Hat évig pótrabbija a városba visszatért kevés, megmaradt zsidó embernek.
Folyékonyan beszélt szlovákul, németül, héberül, valamint kiválóan tudott
latinul, ógörögül, tótul oroszul feleségével együtt építették fel Túlakörösön a
tanyasi iskolát. Több egyházi és társadalmi szervezet tagja volt (MAFC
díszelnöke, Luther Szövetség elnöke, városi képviselő, Hadigondozottak Országos
Szövetségének megyei titkára, stb.) A rászorulóknak nem csak vigaszt, hanem
szükség szerint pénzt, élelmet adott nemzetiségüktől és vallási
hovatartozásuktól függetlenül.
1942-től a Csongrád-Szolnoki Egyházmegye esperesi tisztét is betöltötte. A
város életében is fontos szerepet játszott. Embersége még a megpróbáltatás
éveiben is gyümölcsöket termett. Belvíz, idegen hadsereg nehezítette
szolgálatát. 1945-ben a város egyetlen helyén maradt lelkésze. Botyánszky
esperes a temetőnkben nyugszik a szolgálatban hűséggel mellette munkálkodó
nejével együtt. 1955-től szolgált a gyülekezetben és esperesként is Bártfai
Lajos, közel húsz éven át Szolgálati idején került sor a belvíztől megromlott
templom felújítására, mely nagy áldozatot kívánt lelkésztől, gyülekezettől
egyaránt.
Riesz György 1972-81-ig, Boncsérné Pecsenye Anna 1982-91-ig gondozta a mezőtúri
evangélikusokat megválasztott lelkészként.
1991 novemberében helyettesítéssel bízta meg a Déli Egyházkerület püspöke
Köhler Júlia gyülekezeti munkatársat, majd 1992 októberétől Bácsi János szolnoki
segédlelkészt, 1996. januártól újra a gyülekezeti munkatárs kapott megbízást.
2002 augusztusától a gyülekezetet Horváth Anikó helyettes lelkész gondozta,
2006 - tól Domokos Jenő, 2007-től Kocsik Mónika vette át a stafétabotot. Városi
összefogásból született meg 2012-ben a Botyánszky emlékpark az evangélikus
templom szomszédságában, mely Botyánszky János evangélikus lelkész (1934-1976)
emlékét őrzi.
2014 szeptemberétől Fülöp Mónika látja el a lelkészi szolgálatot a gyülekezetben. 2015-ben megújult a templom és a parókai épülete, napelemes fűtéssel korszerűsítették az épületet és megszüntették a vizesedést.